Szóval. Csalódás. Pár betű és még is mekkora fájdalom. Mindegy hogy miben kiben csalódtál. Ilyenkor a legegyszerűbb lépés: a felejtés. Sosem megy könnyen tudom. Ha barátodban csalódtál akkor bizalmatlan leszel az emberekkel és bizony ahhoz sok idő kell hogy ne félj még több arcul csapástól.
Ha a szerelmedben akkor valószínűleg a szíved tört össze. Sose félj emiatt. Megfog gyógyulni. De ehhez is rengeteg idő kell. Először túl kell jutnod rajta.
Koncentráljatok azokra akiket szerettek. A lényeg mindig próbálj pozitív dolgokat keresni. És mondd el valakinek.
Magától nem oldódik meg, csak rosszabb lesz. Csalódni sosem kellemes élmény de az embert rengeteg csalódás éri az életben sose csüggedj! Mindig van egy jobb verzió. Csak ki kell alakítanod.
Magától nem oldódik meg, csak rosszabb lesz. Csalódni sosem kellemes élmény de az embert rengeteg csalódás éri az életben sose csüggedj! Mindig van egy jobb verzió. Csak ki kell alakítanod.
Magány ez az amit nem szeretek. Marcangol belülről. Üresnek és semminek érzi magát az ember.
És igazságtalan mindenkinek kellenek barátok. Mindenki megérdemel valakit akinek elmondhatja a titkait/bajait.
Nincs egyetlen barátod sem? Nem tudod kinek elmondani?
Nekem sem voltak barátaim 11 éves koromig. De ma vannak. Nyugodjatok meg. Csak változtatni kell a hozzá állásotokon. És a többiek és fognak. De olykor nem rajtatok múlik. Higgyétek el nekem. Már a netes barátok is jelentenek valamit. Eleve el tudod mondani valakinek.
Nem kellemes tudom mikor az ember szünetekben egyedül sétálgat. Nincsen senki mellette.
Ha bántják senki nem védi meg. Ellene állnak. Tudom. De tapasztalatból mondom. Egy idő után elindultok azon az úton ahol már jobb lesz.
Lesznek IGAZI barátaitok. Akikre majd számíthattok.
Mert senki sem magányos harcosnak született mint a filmekben. A kemény törhetetlen maszk mögött igazából egy törékeny ember van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése