Halihó!:) Sok idő után (amit sajnálok) jelentkezem még egy történettel c:
Szia Niki! Kedves, hogy nyitottál egy ilyen blogot. Nah.. szóval van egy "kis" problémám amiben elkellene egy kis segitség. Igazából már első óta piszkálnak a suliban. Minden évben egyre rosszabb lett. Most lettem hetedikes és már nem birom tovább. Van egy srác aki nem bir leszállni rólam, és egyfolytában ver. Mindenki ezt mondja, hogy ne foglalkozzak vele. De most eljutott arra a szinte a srác, hogy hozzá sem szólok, még csak rá sem nézek és odajön és megüt. De persze a többi fiú is ezt csinálja már az osztályban, hisz követik a példáját. Már nem egyszer gondolkodtam el az öngyilkosságon. És mostanra már elég közel járok hozzá, hogy meg is tegyem. Hisz szóltam a szüleimnek akik szóltak a tanárnőnek, aki sajnos nem tudta leállitani a srácot. Úgyhogy nem tudom mit tegyek. Kérlek segits!
Szóval az első és legfontosabb: Semmi képpen ne tedd meg. Csak gondolj bele azok akik szeretnek akiknek számítasz hogy éreznének? Szólj ismét az osztályfőnöknek és én ilyenkor azt tettem hogy kiálltam magamért.
Volt egy srác aki nagyon utált és nem tudtam miért. Egyszer csak elegem lett és megkérdeztem tőle mi baja.
Ilyenkor mindig elgondolkoznak. Szóval lehet nem lenne rossz ötlet őt is kérdőre vonni. (persze úgy hogy van a közelben valaki ha esetleg a srác megakarna ütni)
Megoldható a dolog higgy nekem csak akarni kell.
Az öngyilkosságról meg még valami:
Amikor megakarjátok magatokat vágni/ölni gondolkodjatok el azon: Lehet hogy most az élet rossz. De a TIÉTEK.
És ami a legszebb és legveszélyesebb EGYETLEN egy van belőle itt nincsen újra játszás. Csak gondoljatok bele! Van aki az életéért küzd a kórházban van akinek most derül ki hogy lehet nem éli meg a holnapot pedig mennyire szeretne élni! És ti elakarjátok dobni azt amiért más küzd.
Mellesleg kedves üzenő remélem tudtam segíteni!
Ne feledd semmi sem ér annyit hogy eldobd az életed.
